Ismét a hullámvasúton

2012 szeptember 12. | Szerző: freeve |

http://www.youtube.com/watch?v=Sg6Zk6Jj5Nw

Milyen gyorsan változik az ember hangulata… Megint a padlón, olyan nehéz felállni. Azt hiszem, hogy most jutott el az agyamig az, hogy mit tettem kockára S-ért. TGZ, az összhang, amink volt, az életem, ami otthon volt, minden, minden elveszett, én is elvesztem…Annyira hiányzik, de nem merek szólni, mert ő végre jó úton van, hagynom kell, hogy haladjon tovább, nélkülem, én már eldobtam. Mégis borzasztóan hiányzik sokszor. Elküldte a magazinjaimat, tett bele egy tábla Boci csokit, igazi magyar csokit. Anyutól kaptam fotókat otthonról, közte az egy évvel ezelőtti fotó rólunk. Ránézek, és megint potyognak a könnyeim. Fáj, minden fáj. Megint szaladnék el messzire, csak rohannék el, messzire, de nincs hová. Csak itt van munkám, otthon nem találnék, megtakarított pénzem nincs. Csak lézengek, megint az ismerős papírmasé érzés. Nincs belül semmi, csak fáj, még mindig. Ma bementem egy bútorboltba, és a szívem megint fájt, olyan a szívem, mint egyfajta szenzor, mindig jelez. Ekkor érzem, hogy még élek, és érzem, hogy most hogyan élek….