Egy pillanat a múltból

2013 március 15. | Szerző: freeve

Lent a pincében, Eszter ül egy széken,  görbült hát, bögrét szorongat. Felnéz, ahogyan leérek. A szemében szomorúság ül, és már repülök is vissza az időben, kb. egy évvel ezelőttig. Én állok, ő ül, szomorúan néz rám, megígéri meglátogat, mondom, hogy ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani. Már szorítom is magam hoz, ő szorít viszont, a haját simogatom, és csak szorít tovább. Eszter búcsúzik, úgy valahogy, ahogy anno én tettem, elmegy, aki jelent neki valamit, anno én mentem el, de akkor mindent megtettem volna, hogy maradjak. Újabb emlékkép. Állok az ágy felett, nézem őt, ahogy alszik, nem ébresztem fel, csak próbálom belevésni az agyamba a vonásait, búcsúcetlit írok, leteszem a tv elé. Tudom, hogy ha felébred, nem érti majd, miért nem ébresztem fel. Még hinni akarom, hogy ennek itt vége, de legbelül érzem, hogy a pillanatok beleégtek a szívembe.

…és még egy év után is tisztán lebeg minden kép a szemem előtt. A telefonom kijelzőjére téved a szemem, borítékot keresek, de persze nincs. Már nem is lesz, talán csak ha kezdeményezek, de azt már nem akarom, nem kell a könyöradomány. Elindulok haza. Valahogy az a bizonyos márciusi nap fogva tart, nem enged, újra és újra felbukkan az agyamban, mellette pedig csak mondatok, amelyek vagy a múlt, vagy a jelen részei, sms foszlány, szeredlek, hibásan írva, hirtelen kiszakadva, aztán minden megy a régi kerékvágásban. Én naiv libaként legbelül még várok valamire, de az eszem már tudja, hogy nincs mire. De nem tudom elfogadni még ezt, a szívem folyton kelepcébe csal. Hevesebben ver, összeszorul, repdes, mélységesen szomorú, csalódott, újra a jól ismert hullámvasút, de ezúttal ismeretlen kanyarokkal. Bármennyire is próbálom megérteni, nem megy.

Közben a homokszemek peregnek a homokórában, lassan fogy az idő, és egyre közeledik a pillanat, amikor már csak az otthoni környezet lesz, és ezek a pillanatok, gondolatok még inkább a belső világom részei lesznek. Olykor a tehetetlenségem generálta dühből fakadóan azt kívánom, bár minden ilyen gondolatomat ki tudnám törölni, de persze aztán már csak az elfogadás marad. Küzdeni azt már értelmetlen.

Az utolsó bejegyzés óta

2012 augusztus 24. | Szerző: freeve

Még mindig káosz jellemzi a létemet. Az elmúlt időszak is olyan volt, mint egy végtelen hullámvasút. Azt hiszem, hogy a Dörflifest-tel kezdődött. Egyik este kitalálták a többiek, hogy menjünk le Fontanella-ba, ilyen falunap szerű rendezvényre. Nekem nem sok kedvem volt, de aztán annyira győzködtek, hogy végül aztán kötélnek álltam. Kb. 11 körül indultunk este, és az terveztük, hogy kb. 1 órakor vissza is indulunk, aztán valahogy nem így alakult. Egyik Weiß Sauer követte a másikat, és az én gátlásaim egyre jobban oldódtak. Ahogyan az mindig szokott lenni, ismét a telefon után nyúltam, és már írtam is az smst- S-nek, hogy szívesen hallanám a hangját. Erre rögtön fel is hívott, azonnal, semmi várakozási idő nélkül, és öröm játszott a hangjában. Mondanom sem kell, hogy nekem sem kellett több, ismét a fellegekben éreztem magam, de sajnos onnan gyors volt az út ismét lefelé a valóságba. Egyszer már hagytam valakinek, hogy megcsókoljon, csak azért, hogy egyszer végre ne S-re gondoljak, és egyszer végre ne csak ő létezzen. Belesodródtam a szituációba, és nem bántam meg, bár nem hozta meg az áttörést, csak egyszerűen megtörtént. Másnap egyikünk sem beszélt róla, és ez így volt jó, ahogy. A srác azonban Fontanella-ban is jelen volt. Lassan mindenkin mutatkozni kezdtek az alkoholfogyasztás jelei. Én pedig egyre jobban fáztam, és közben csak S-ra tudtam gondolni, arra, ahogy az öröm bújkált a hangjában. Öröm és kétségbeesés között lebegtem, öröm, hogy felhívott, kétségbeesés az újabb felismerés kapcsán, hogy mekkora hatással van rám, és hogy játszik velem, hogy hiába adnék oda sok mindent, nincs ráhatásom az eseményekre, morzsákkal is megelégszem tőle, mert tőle jön, és egyszer csak olyan megalázónak éreztem a helyzetet. Közben a hidegtől már dideregtem, Rita soft shell kabátjában állva is dideregtem. A srác időközben újra előkerült, és észrevette, hogy fázom, kéz a karomon, már éreztem a teste melegét, és csak arra figyeltem, hogy ott van valaki, aki nyugalmat sugároz, én fázom, bújok. Egyik Jägermeister + Red Bull a másik után, tompul az agyam, csak sodródom az árral, nem akarok mást, csak a gondolatokat kisöpörni a fejemből. Egy kis ürességet keresek, nem akarok többet gondolkodni. Közben rábízom magam a srácra, újabb csók, már nem is érdekel, mit érzek, csak sodródom, csak végre már ne a másikra gondoljak. Egy szó villong a fejemben, Zärtlichkeit, ezt S-tól tanultam, és erre vágyom, ezt keresem, és mivel nem kaphatom meg mástól, ezért aztán elveszem attól, aki adja. Már nem emlékszem, hogy hogyan kerültem haza. Rita vitt minket haza, és csak az maradt meg, hogy bújok a sráchoz, hogy keresem az elveszett biztonságérzetemet, és ott kicsit megtaláltam. Már nem érdekel a fogadalmam, hogy a biztonságot magamnak teremtem meg, és nem szolgáltatom ki magam, csak egy kis Zärtlichkeit, ez minden, amire vágyom. Hazamegyek, bedőlök az ágyba, de kevés alvás után újra fel kell kelnem, mennem kell a csoporttal fel a hegyre. Ahogy felébredek, azonnal megy az sms a srácnak, hogy erről beszélnünk kell, hogy mi is történt tegnap valójában. Írja délután, hogy igen, beszélnünk kell.

A pizzeriaban összefutok a főnökömmel, aki megjegyzi, hogy elvesztettem tegnap a határaimat, majd pedig elnézést kér, hiszen rájött, hogy úgy volt, szabad napom lesz, utolsó pillanatban kért meg, hogy menjek fel a csoporttal a hegyre. De a mondattól nem szabadulok többé, elvesztettem a határaimat. Tényleg így lenne? Hazaérve Bahar megkérdezi, hol voltam, mert tegnap este S-t felhívtam, és magyarul beszéltem hozzá. Sokat, és ő persze nem értette, hívta Bahart, hogy hol is vagyok, ő persze nem tudta, hogy hol vagyok. Ekkor már igazán szégyellem magam, és megfogadom, mostanában tuti nem iszom ennyit. A magyarul elhangzott beszélgetésre egyáltalán nem emlékszem, Úristen, mi a fenét csinálok én itt???

Aztán sor kerül az ominózus beszélgetésre is a sráccal. Megállapodunk, hogy valami van köztünk, mert nem mondtam nemet, talán próbáljuk meg. Jó, próbáljuk. Nem tudom, miért megyek bele, de belemegyek. Egyszerűen csak remélem,  hogy egy kicsit ez elvezet valahová, ahogy megölel a srác, biztonságban érzem magam, de a lelkem mélyén tudom, hogy ő egy pótlék, pótléka annak, aki pótolhatatlan.

Lassan megbarátkozom a gondolattal, hogy nem kereshetem TGZ-t. Sokszor gondolok rá, olyan sok minden kötött össze minket, olyan jó volt az a harmónia, ami jellemzett minket. A Gemeindeamt előterében beszélgetéssel töltött órák erősítették meg bennem a gondolatot, hogy TGZ engem mindennél jobban szeretett, az a fajta szabadság, amit tőle kaptam, nem adatik meg akárkinek. De az ígéretem most szent, hogy nem keresem, csak bízom benne, hogy ez neki pozitívumot hoz, én meg felhagyok azzal, hogy kihasználjam az irántam táplált érzelmeit. A minőségi élet iránti vágyam még mindig főként TGZ-hez köt, akkor ott, amikor mindez megvolt, talán nem is értékeltem igazán, egyszerűen csak elfogadtam, most, hogy mindez a múlté, hiányzik igazán. Csak sajnos még mindig az a baj, hogy az S iránti érzelmeim nem múlnak, annak ellenére sem, hogy tudom TGZ-vel boldog lennék hosszabb távon. Rita fogalmazta meg a minap, hogy lehet, hogy egy kapcsolatnak ehhez a szintjéhez meg kell érni, és én most minden jel szerint inkább “visszaéretlenedtem”, mint, hogy érjek.

 

Borzasztóan zavar ez a bizonytalan állapot, hogy sorra csinálok ilyen és olyan hülyeségeket, várom a megvilágosodást, hogy letisztuljon a kép, mit is szeretnék az életben, de csak nem jön el. Most belekezdtem egy “kapcsolatba”, amivel nem tudom, hogy mit szeretnék. Talán csak a fizikai szükségleteimet kielégíteni, és biztonságban érezni magamat. Mert ha megölel, akkor biztonságban vagyok. Hogy ez hová vezet? Fogalmam sincs. Meg kell ismernem a másikat, és közben küzdeni a Szlovénia felé kalandozó gondolataim ellen. Tovább kellene lépnem, de ez újra és újra visszahúz. Közben pedig kapok híreket Szlovéniából, hogy nem dolgozik már úgy, mint korábban, slendrián lett. Tervez, télen vissza akar jönni, ide a Mittagspitze-be. Mi lesz, ha télen itt lesz? Van és lesz szerepem az életében? Nem tudom, tényleg, csak valamiféle közelségérzés kerít hatalmába, ha rá gondolok. A vele töltött öt hét pillanatai olyanok, mint ha beleégtek volna az agyamba, nem szabadulok tőlük, újra és újra előbukkannak, közben pedig egyre jobban szégyellem magam, hogy még öt hónap múltán sem szabadulok ettől az egésztől. Talán nem akarom még elég erősen.

A levelemmel kitettem a szívemet egy tálcán elé, ő pedig még nem reagált. 17-én 38 éves lett, és éjfél után pár perccel már írtam is neki az sms-t. Meglepetésemre azonnal válaszolt, hogy köszönöm, Szerelmed. Visszakérdeztem, hogy még mindig az-e? Erre már nem jött válasz. Talán jövő héten eljön Damüls-be. Hogy akkor mi lesz, el sem tudom képzelni. Hiszen a sráccal belekezdtem egy kapcsolatba, és megpróbálom beleélni magam ebbe, de S folyton jelen van még a gondolataimban, a srác is kérdez róla. Igazán kíváncsi vagyok, hogy hogyan reagálnék rá, ha megjelenne. Bahar szerint hozzám jön, mert még sosem jött Damülsbe nyáron. Én meg már nem merem elhinni, hogy jön, hiszen egyszer elhittem, és nem jött. Így aztán újra a nyúlcipőé a szerep, menekülök a másikhoz, hátha ott jó lesz.

 

Olykor, ha erősen figyelem magamat kívülről, csóválom a fejemet, hogy mit is csinálok, és mégis egyfajta bénultság megakadályozza, hogy lépjek, még csak figyelni vagyok képes magamat. Az alkoholra vonatkozó fogadalmamat betartom, már csak 2-3 nagyon kevés alkoholt tartalmazó italt iszom, nagy időbeli szünetekkel. Szükségem van a tudatom fékező erejére. Bár néha még mindig magamra hagy, és aztán megszegem a saját magamnak tett ígéretet, nem   írok neki, mert megint írtam S-nek. De valahol belül tudom, hogy egyszer eljutok erre a szintre, talán Marek segít ebben. A tükörképem láttán azt gondolom, hogy hazudok neki, hisz az érzelmeim másnál vannak, de ő még nem ismer annyira, mint TGZ, aki rögtön tudta, ez a lány máshol van. Ha M-mel vagyok, akkor kényszerítem magam a gondolatok kizárására, és elfogadásra.

 

Ebben már elég jó kezdek lenni. Csak arra kell figyelnem, hogy saját magammal szemben mindig őszinte legyek, hogy bármi is az, amit látok a tükörben, tudjam vállalni. …és végre találjak egy célt, ami irányt ad az életemnek. Egy biztos, várom a vihart, hogy kisöpörje végre az állott levegőt, és a friss levegő vegye át az uralmat.

 

 

 

 

Szlovénia – pillanatok, emlékek

2012 augusztus 7. | Szerző: freeve

Azt mondtam,h gondolatok nelkul szeretnek picit lenni,de az agyam ismet nem engedelmeskedik.Felbukkan egy kep egy pohar borrol es egy pohar sorrol.En es o egy etteremben.Majd a kep a vasutallomason ahogyan meglatom,zold polo es Lederhose,papucs.Integet,orulok.Megolel,biztonsag.Megyunk az auto fele,keresem a H2-est,eszreveszi,magyarazza,masik kocsi.De koszos,mert motoros talalkozon volt,rock zene,erotika show egyebek.Bevillan a gondolat,nem vagyok en emelle csak keves?Aztan nem gondolkodom,csak elvezem,h vezet,en meg vele vagyok.Pohorjebe megyunk,magyaraz,milyen siterep,meg milyen terulet,szloveniai Damuls mondja.Megallunk,mar nem sok van a celig.Megisszuk az elso pohar bort es az elso sort.Elvezi a csendet,meglepo tole.Telefonal szlovenul,jo is,h nem ertem,nem ram tartozik.Aztan rendre leforditja,h.mirol is beszelt es kivel.Megerkezunk.Negy csillagos szalloda,bemegy,ismerik.Megisszuk a kovetkezo italt.Megjelenik egy kulcskartyaval.Mozgasserult szoba,kerdezi,baj-e h kulon agyban kell aludni.Mondom,h hat ha ez van,nem baj.Nevet,de nekem igen,es ott bujkal a pajkossag a szemeben,h behuzott a csobe,epp ekkor lepunk be a szobaba es latja az oromet az arcomon,ahogy a dupla agyat megpillantom.Megyunk vacsorazni.Gondellel megyunk.Vele megyek eletemben eloszor Gondel-lel.Figyel arra,h hol ulok,h jol lassak.Folyamatosan magyaraz,mutatja,mi merre,milyen telen,es egyebek.Leerunk,setalunk kenyelmesen – o szinte sosem setal.Kellemes kis etterem,sor es bor rendel,ketszemelyes tal es sopszka salata.Elvezi az izeket mint en.Buzasort iszik,beleiszom,mint regen.Az alkohol oldja a feszultseget.Paulinara terelodik a szo.Kicsuszik a szamon,h vele is ugyanazt tetted,mint velem,baden,Sauna stb.Mondja,h nem,mert az Elsenalpstubeba  nem vitte fel (eletem egyik legvarazslatosabb esteje) Skidooval,es meg egy dolog,amit csak velem es a gyereke anyjaval csinal…ekkor megnyugszik egy picit a lelkem,talan meg sem egy voltam a sok kozul.Ekkor azt mondja,Du bist die Frau,die ich mich am tiefsten verletzt hat… pedig ha tudna,h mennyire nem ez volt akkoriban a szandekom.De nem megyek bele,csak elvezni akarom,h ott van,h engem nez,h olykor furkesz.Hosszura nyulik az este,nem vagyunk szomjasak,meg autozunk is,totalis bizalom a reszemrol,a vilag vegere is elmennek vele ekkor,egyek vagyunk,az auto,o es en.Ejszaka irok egy sms-t,Scheisse,ich liebe ihn noch immer.Minden 2 honapja tarto erofeszitesem ertelmetlenne valik,minden eltemetett erzelmem a felszinre tor.Miert van meg mindig ekkora hatassal ram?Bujva alszom el.Koran ebredek,nez ot.Csendben lopozom a furdo fele.Gajmosas es egyebek utan vissza az agyba.Felem nyul,az arcomat simogatja.Felkeles.Koran van meg,setalni megyunk.Arrol beszel,h megtanit a telen sielni.Elotte setalok,szembefordulok vele,ramosolygok.A valasz,veszelyes vagy.Miert?Mert nem tudsz sielni,mosoly.Reggeli,es ujra uton a furdo fele.Neha megsimogat,neha csak hallgatunk.A delelott gyorsan elmegy.Ich muss Dich verlassen,mondja.Dont,pedig elozoleg nem errol volt szo.Hallgatok,o S.Csalodott vagyok,meg egy kis remeny marad,hatha maskepp gondolja,de kesobb kiderul,nem.Maribori ebed utan seta,hosszan,neha fogja a kezem kozben.Aztan irany Graz.Nem szolunk,simogatom a tarkojat,hatra hajtja a fejet a kezemre.Bucsu erzesem van,erzem;h megint faj.Kimindom:ich hasse Dich (korabban ez pont az ellenkezojet jelentette nalunk).Ich hasse Dich auch,hangzik a valasz.Aztan mar csak bucsu.magamra hagyottsag erzes.Erzem tobbet nem szeretnek jonni,mert olyan serulekeny vagyok.Roviddel a vonatra szallas utan rezeg a telegmfonom:schon,dass Du da warst.Faj a szivem. 11re erek Budapestre es 1re haza.Kavarog a fejemben minden,h mit erzek,h nem en vagyok a megfelelo csaj neku,h nalam izgalmasabb kell neki…Elalszom.Masnap keson es nyomottan ebredek.Hezitalas utan megirom a levelet neki.Leragasztom,de a postara mar nem megy,keso van,esik.Nezegetem,egy szikranyi vagy sincsen arra vonatkozolag,h kidovjam,visszalepjek.Holnap megy a postara.Egyuttal meg kell tanulnom ujra egyedul elni.